A sárkány égre száll

 

Apámnál hatalmasabb ember nincs a földön: ugyanis ő az Ég fia. Utána én következek a sorban: a császár fia. Apámnak mostanában meggyűlt a baja ezzel az isteni felmenővel, és nem tudja, miként tehetne kedvére: cselekedjen-e, vagy hagyja hömpölyögni a folyót, mely egyre csak duzzad, árad, s egyszer majd elsodor mindent.

Sok – sok éve kezdődtek a bajok, mikor még a legszebb fenyőm – melyben minden nap megcsodálom a tökéletességet – csak mag volt egy toboz levelei között. Akkor még rend tartotta egyben a hatalmat, hogy harmónia is volt-e ez, nem tudom. Most viszont nincs rend, de egyesek azt mondják, ez vezet el a harmóniához.

A császár még nem öreg, de hamarosan meg fog halni. Ha nem születtem volna meg, Cuj Csen lenne az Ég következő fia, az unokatestvérem. Olykor, ha esténként lelkem távozik testemből, látom, melyik úton lépne a mélybe. Látom, hogyan esne az egyenesség, a mérték és az erény csapdájába, pedig nincs híjával az okosságnak. Én nem vagyok olyan okos, mint ő, de tudom, hogy az élet kötelességek egymásutánja, és tudom, hogy az egyenesség, mérték és erény csak megnehezíti boldogulásunkat.

Bomlik a birodalom, felfeslenek a szálak, mennydörög a hegy, itt a mélység. A hivatalnokok zsákja egyre csak telik, olyanok, akár a szarvasbikák az erdőben, agancsaik egyre nagyobbak és veszélyesebbek.

Pao Szeng-Zsu okos, akár a kígyó. Addig mesterkedett, míg ő lett a császár kedvenc tanácsosa. Ekkor már nem volt nehéz elhitetnie apámmal, hogy Csang Hu gonosz terveket sző ellene. Csang Hu nem mintaképe a hűségnek, de a császár emlékezhetne rá, hogy nem mindig a feltűnőbb tollazatú madár éneke száll messzebbre. Cuj Csen, az unokatestvérem felfigyelt ezekre az aggasztó jelekre, de sajnos nem szemlélte meg alaposan az ösvényt, mielőtt elindult rajta.

Mert az unokabátyám a barátjához, Hszüe Feng udvari tanácsoshoz fordult, és nem tudta, hogy a tanácsos éppen Pao Szeng-Zsu legidősebb fiának szánja a lányát. Hszüe Feng őrlődött egy ideig, majd fontosabbnak találván Pao Szeng-Zsu barátságát, kinek árulásában egyébként sem hitt, gyorsan elmondta neki a rágalomnak vélt híreket, miket Cuj Csentől hallott.

Pao Szeng-Zsu pedig, mivel unokatestvéremet nem tehette el láb alól, szövetségest igyekezett találni benne.

Cuj Csen nem ivott a kút posványos vizéből, de tudta, hogy életveszélyes lenne hangosan tiltakoznia, vére hullana a gödörbe. Így hát, míg jobbja színleg a szövetséget pecsételte meg, balja titokban a vállamat veregette. Az egyetlen helyes utat választotta, mégis szenvedett vélt csalárdsága miatt.

Én általa így megkaptam a bizonyosságot: még az Ég is helyesli a tervem, mert az utak feltartóztathatatlanul száguldanak egymás felé.

Az unokatestvérem nem tudja, hogy Pao Szeng-Zsu éppen az én boldogulásomért munkálkodik. De maga Pao Szeng-Zsu sem tudja még. Mert arról nem szerezhetett tudomást, hogy Csang Hunak előléptetést ígértem, ha segíti trónra kerülésemet. Így hát Pao Szeng-Zsu igazat mondott apámnak, bár ő maga az ellenkezőjéről van meggyőződve.

A császár nem vak és nem is süket. Csak éppen nem érti, amit lát és hall. Azt meg végképp nem sejti, hogy éppen én dugom a pálcát a kerekek közé. Majd a végén beavatom. Akkor már helyeselni fogja.

Pao Szeng-Zsu és Csang Hu egymással küzdve fognak elvérezni. A szarvasbikák agancsa összeakad, s mindketten ártalmatlanok lesznek. És elcsitul a robaj, helyreáll a rend, talán nem csak egy emberöltőre, mert hamarosan az én uralkodásomat fogja hírül adni az Égnek a négy szent hegyen meggyújtott tűz s a felfelé kígyózó füstoszlop.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Reklámok