Álmatlanság

 

Későre járt, Áginak már régen ágyban kellett volna lennie. Annyiszor elhatározta, hogy tizenegy előtt lefekszik, de csak néhányszor sikerült betartania. Tudta, hogy az éjfél előtti alvás az igazán pihentető, és neki nagy szüksége is lett volna erre, de valami mindig megakadályozta, hogy időben befejezze az esti szöszmötölést.

Most is csak ücsörgött az ágyán, arrébb rakosgatta a papírokat, néhány tollat, könyvet, a hajcsatjait, rá-rápillantott a monitorra, jött-e újabb levele, de többnyire csak bámult maga elé, és valójában nem csinált semmit. Tudta, hogy ennek nincs értelme, és iszonyú fáradt lesz másnap, mégsem bírt összepakolni és hálóruhába öltözni.

Egyszer csak elsötétült a képernyő. Nem úgy, mint amikor a képernyőkímélő veszi át az uralmat, és megjelennek a fénysebességgel száguldó csillagok, hanem beállt a teljes sötétség. Noha éppen egy papírra firkálgatott spirálvonalakat, azonnal észrevette. És izgatottan várt. Tudta, hogy most mindjárt történni fog még valami.

Lassan, szinte észrevehetetlen változásokkal a szobát megvilágító lámpa fénye is halványodni kezdett, de nem félhomályba ment át, hanem valami rózsás derengésbe. Mintha hajnalodna egy párhuzamos világegyetemben. Várt tovább. És illatok kezdtek kavarogni a rózsaszín fényben. Finom fűszerek, vaníliás szilva, fahéjas alma és a tea párás gőze. Hmm, hát ezért érdemes volt éjszakáznia. Biztos olyan módosult tudatállapotba került már, hogy a legkellemesebb dolgokat vizionálja.

– Kislányom, kiöntöm a teádat! – Édesanyja hangja egyszeriben visszarángatta az itt és most pontjára. – És tettem almát az almasütőbe. Még maradt egy kis szilvás lepény is. Egész éjjel égett nálad a lámpa? Már megint olvastál? De legalább szombat van, majd alszol délután.

Ági sarkig tárta az eddig résnyire nyitott ajtót, és teljes erővel áradt be a rózsaszín fény, az igazi, e világi hajnal.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Reklámok