A hét testvér balladája

 

Útnak indult a hét testvér,
Mögöttük a néma város.
Apjuk, anyjuk már rég nem él,
Nevük, múltjuk bűntől sáros,
Lelkük nyugtot nyerni remélt.

Múlt az idő, fogyott az út,
Bízták: a vész másfelé jár.
De a múlt sötét pokolkút:
Sebes szárnyú vándormadár
Lehagyta az első fiút.

A második egyre nézte,
Merre jár a fényes félhold,
Bármit megtett volna érte,
Halványuljon már a vérfolt,
S vált a reggel éjsötétre.

Vihar dúlt a mező felett,
Egy kis kunyhó két szobája
Szállást adott mindőjüknek.
Halk neszezés hajnaltájba`
A harmadik merre lehet?

A negyedik dalt írt éppen
Búcsúzóul a szép lánynak,
Kinél voltak vendégségben.
A holnap már őt sem látja,
Hangja repül csak a szélben.

Az ötödik merengene
Esőcseppek dobolásán,
Merre jár a sors kereke,
Áldozatokból elég már,
De elgurult minden perce.

A hatodik jót kacagott,
Majd a kedve dühbe fordult,
Egy balladát még elmondott,
Mielőtt a rőt láng kihunyt,
És lezuhant a telehold.

A hetedik énekelget,
Tudja, útja örökké tart,
A halál őt nem váltja meg,
Nem várja a békés túlpart,
Hisz életre ítéltetett.

20161108_162251-2

Reklámok

Eltévedtünk?

 

Térkép volt kezemben, mégis tévelyegtünk,
Elbújtak az utcák, és sosem volt terek
Jöttek elő sorban. Értetlen emberek
Csodálkozó szemmel mentek el mellettünk.

Tán régi a térkép? – emlékszem, kérdezted.
Bizonyára – mondtam. – Vagy egy fekete lyuk
Űz csúfot belőlünk, s lehet, meg sem tudjuk,
Elképzelhető, hogy sosem érkezünk meg.

Bár mind reménykedünk, kik az utat rójuk,
Hogy térképünk pontos, történhet varázslat,
Az ésszerűséget sutba is dobhatjuk.

Ha utunkba akad egy-két féregjárat,
Gyorsan célba érünk vagy elveszünk bennük.
Kikerülni nehéz, úgyhogy csak vigyázat!

map

Katasztrófák

(Avagy rímes illusztráció egy matematika tankönyv Katasztrófaelmélet c. fejezetéhez)

 

Kék láng ég, lassú hő,
Lábasban vízfürdő,
Málnából jégkrém fő,
Helyszín – egy vendéglő.

Tönkrement a málnahab:
Forr a víz a krém alatt.
Szórni kéne szitkokat?

*

Gally hajlik szél jöttén
Kiskertünk legszélén,
Meggyfánkon négy ág fél:
Túlhajlás – vészjelzés!

Várható a roppanás,
Messze leng ki minden ág,
Bár parányi változás…

katasztrofaelmelet

A dongó dala

 

Mályvarózsán ült a dongó,
Figyelte a számos, dongó
Szárnyas lényt és dongolkodott.
Jobban mondva: gondolkodott.

Ha két szárnya van, neve légy,
Dongó, darázs, ha szárnya négy.
S ha valakinek három van,
Arra mit mond a rendszertan?

Nem tudta a szegény jószág,
Nem minden szívbe jut jóság,
Három szárny csak egyként lehet:
Kitépik a negyediket.

Dongónk is csak három szárnnyal
Él, de szíve-lelke szárnyal:
Nektárjából beborozva
Mályvarózsát megporozza.

(2010-ben Dalocska egy dongóhoz címmel már publikus volt ez a kis gyerekvers a Poet.hu-n, akkoriban a The fool néven írogattam.)

Reggeli Duna-part (szonett)

 

Pár hónapja már, hogy minden reggel

A Duna vár rám az utca végén;

Napfény csillan hullámfodrok élén,

Csalóka játékot űz szememmel.

 

Nézem, hogy a túlpart mikor kel fel.

A nap Buda vára fölé érvén

Végigsimít minden tető szélén,

S beteríti aranyszín meleggel.

 

Villamos közelít, s én csak állok,

Hátam mögött öreg varjú károg,

Hangulatom hű kifejezője:

 

Mert indulnom kell, szépséges Buda.

Fájó kényszer visz mind messzebb tőle,

De vigasztal, hogy kísér a Duna.