A hét testvér balladája

 

Útnak indult a hét testvér,
Mögöttük a néma város.
Apjuk, anyjuk már rég nem él,
Nevük, múltjuk bűntől sáros,
Lelkük nyugtot nyerni remélt.

Múlt az idő, fogyott az út,
Bízták: a vész másfelé jár.
De a múlt sötét pokolkút:
Sebes szárnyú vándormadár
Lehagyta az első fiút.

A második egyre nézte,
Merre jár a fényes félhold,
Bármit megtett volna érte,
Halványuljon már a vérfolt,
S vált a reggel éjsötétre.

Vihar dúlt a mező felett,
Egy kis kunyhó két szobája
Szállást adott mindőjüknek.
Halk neszezés hajnaltájba`
A harmadik merre lehet?

A negyedik dalt írt éppen
Búcsúzóul a szép lánynak,
Kinél voltak vendégségben.
A holnap már őt sem látja,
Hangja repül csak a szélben.

Az ötödik merengene
Esőcseppek dobolásán,
Merre jár a sors kereke,
Áldozatokból elég már,
De elgurult minden perce.

A hatodik jót kacagott,
Majd a kedve dühbe fordult,
Egy balladát még elmondott,
Mielőtt a rőt láng kihunyt,
És lezuhant a telehold.

A hetedik énekelget,
Tudja, útja örökké tart,
A halál őt nem váltja meg,
Nem várja a békés túlpart,
Hisz életre ítéltetett.

20161108_162251-2

Advertisements

Mit gondolsz erről? Írd meg!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s