Reggeli Duna-part (szonett)

 

Pár hónapja már, hogy minden reggel

A Duna vár rám az utca végén;

Napfény csillan hullámfodrok élén,

Csalóka játékot űz szememmel.

 

Nézem, hogy a túlpart mikor kel fel.

A nap Buda vára fölé érvén

Végigsimít minden tető szélén,

S beteríti aranyszín meleggel.

 

Villamos közelít, s én csak állok,

Hátam mögött öreg varjú károg,

Hangulatom hű kifejezője:

 

Mert indulnom kell, szépséges Buda.

Fájó kényszer visz mind messzebb tőle,

De vigasztal, hogy kísér a Duna.

Reklámok

Mit gondolsz erről? Írd meg!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s